Kíváncsi lehetsz, ha tetszett az első bejegyzés. De itt van a következő. Mira kalandja folytatódik, s te sem fogsz mostantól unatkozni, mivel hogy mától kezdve az írónak nyári szünete van! Úgy hogy hajrá, olvasd el! ;)

Tízkor ott ültem, egy narancs falú helyiségben, ahol csak egy asztal állt, két szék, az asztalon egy üveg víz és ennyivel ki is fogyott a szoba tartalma. Ablak nem volt. Csak egy ajtó, ahová bevezettek. Alaposan szemügyre vehettem a szobát, hisz erre a Lenard Knight-re várhattunk egy órát (jó, csak 14 perc volt).

- Szia, Mira. Kezdhetjük?

- Jó napot, uram. Igen - s ekkor kezdődött el másfél óra szenvedés. Mindent kérdezett. Legfőképpen apáról, hogy mit csinált, min dolgozott, milyen volt. Aztán rátért kicsit a családra, hogy anyának mi a munkája, hány testvérem van, hogy hívják. Majd legfőképpen rólam.

- Hanyadikos vagy? Hét? - bólintottam. - Értem. Mi a hobbid?

- Szeretek varrni és sütni. Meg olvasni is imádok.

- Vannak barátaid az iskolában? Hanyas vagy matematikából és testnevelésből?

- Számtanból ötös, testnevelésből kemény hármas.

- Édesapádról mennyit tudsz? Mesélt neked a legutóbbi projektéről? Kik voltak a barátai? Voltak ellenségei? Veled kapcsolatban, az osztálytársaid milyenek?

- Nem mesélt - hazudtam. - Az osztálytársaim kicsit furcsának tartanak, de szoktak velem beszélgetni - s ezzel a mondatommal le volt zárva a beszélgetés. Ezek után hazamehettem. Anya vitt haza. Otthon kicsit más volt. Anya azonnal behúzta a függönyöket, az ajtón a rekeszeket bekapcsolta. Rám nézet

- Kicsim, tudom, hogy mit szeretnél kérdezni. Nem vagy biztonságban. A nyomozó sejti, hogy tudsz valamit. Én nem kérdezek rá, nem igazán szeretném tudni. De ezért keresni fognak. Érzem, kicsim. Fenn biztonságban vagy.

- Hol fent? 

- Az égen. Fenn az égen. Nem fogsz iskolába menni. Meg fogom oldani, hogy biztonságban légy - s ebben igaza volt anyának. Másnap este engem kerestek. Anya mondta, hogy azonnal menjek a kertbe, és másszak át a kerítésen. Fussak be az erdőbe. De utolértek. Azok, akik elvitték apát. Rettegve rohantam. Majd egyszer csak valami elkapott, de nem a katonák. Más valaki.