"Nem esett jól semmi sem, még anya sajtos csigája sem. Az iskola udvarán ültem a hintában, és rágcsáltam a csigáimat, minden egyes szünetben..."

Az a nap nem telt jól. Nem esett jól semmi sem, még anya sajtos csigája sem. Az iskola udvarán ültem a hintában, és rágcsáltam a csigáimat, minden egyes szünetben. A matematika óra is unalmasan telt. A délutáni forró tea sem ízlett annyira, mint régen. Aztán még ott volt Amy is. Szegényke, az ablaknál várta apát, anyának alig sikerült leszednie onnét. Csak akkor volt hajlandó elmozdulni, amikor anyával kitaláltuk, hogy most csinálunk neki kartondobozból babaházat. 

- Milyen volt a mai napod, Mira? - kérdezte anya.

- Nem jó. Elment egy napnak, de nem volt az igazi - szólalt meg halkan. Anya megértően bólintott. Én sejtettem, hogy miért vitték el apát. Csakis a terve, és az ötlete miatt. Mesélt nekem erről. Mondta, hogy egy szót sem mondhatok erről se anyának, se senkinek. Még ha maga az Úristen kérdezi, akkor sem. Hallgattam, a kis titkommal. Miután befejeztük a babaházat, beültem a fotelbe, és benyomtam a kicsi, öreg tévénket, ami nekem pont meg is felelt. Amy beleült az ölembe

- Mira, mesélj nekem! Kérlek, Mira, mesélj! - bújt az ölembe a kishúgom. Sóhajtottam. Más választásom nem volt, így hát meséltem neki. Mindenféle ostobaságot, ami épp eszembe jutott. De szerencsémre hamar elnyomta az álom, így bevittem a szobájába, és lefektettem. Anya már a munka végénél tartott, de látszott rajta, hogy hulla fáradt.

- Anya menj, dőlj le. Én kitereget helyetted is - ajánlottam fel, pedig én is aludtam volna legszívesebben.

- Rendben kicsim. Ha mindenképp szeretnéd, akkor nem erőltetem. Amúgy is kellene picit pihennem. Amy nagyon energikus volt ma, meg sem állt. Várj, kopogtak. Te menj, teregess nyugodtan! - ment az ajtóhoz anya, és kinyitotta (persze előbb kioldotta a 13 zárat, amit még felszereltünk). Egy sötét kabátos, nyomozónak kinéző ember állt ott.

- Mrs. Sarita Skyson? Én Lenard Knight vagyok, a kerületi nyomozó. Elnézést a kései zavarásért, de csak most tudtam ideérni.

- Parancsoljon, fáradjon beljebb.

- Á, nem szükséges, már indulok is haza, csak szeretnék szólni, hogy az ön lányát, Mirát holnap várjuk a kapitányságra, reggel tíz órára. Nem fog sokáig tartani - mondta a nyomozó. Én erre kidugtam a fejemet.  

- Jó estét, uram - köszöntem.

- Neked is, Mira. Lenard Knight vagyok. Holnap várunk téged, az iskolában pedig mi fogjuk igazolni - és már ment is. Nem hittem volna, hogy ezt a két nevet meg fogom utálni, külön-külön. A Lenard-ot is, a Knight-ot is.